Mivel megpróbálunk minél több országba eljutni a turné során, ezért egy hét pihenő van minden koncert között, ugyanis úgy gondoltuk, hogy jó lenne abban a városban ahol épp koncertezni fogunk egy kicsit szétnézni és pihenni.
A következő állomásunk Brooklyn. Egy gyönyörű tengerparti szállodában szálltunk meg, egy teljes szállodád lefoglaltunk, ugyanis nagyon nagy létszámú a mi kis csapatunk, és persze a kísérő táborunk is. Mindkettőnk(Nick, én) barátai velünk tartottak.
Ilyen volt a kilátásunk, a szállodánkból:
Miután gyorsan lepakoltuk a cuccainkat a szobánkban, Én és Wilmer természetesen külön lakosztályt kaptunk. Úgy gondoltuk elmehetnénk egy kis felfedező túrára, csak mi énekesek és kísérőink, meg hát megállapodás szerint, muszáj vinnünk legalább 2 testőrt, így hát elindultunk immáron 8-an: Wilmer, Nick, Jason, Tom, Sara, a két testőrünk és én. Az első megállónk, természetesen egy bevásárlóközpont, aminek én és Sara barátnőm nagyon örültünk. Azonnal berángattuk magunkkal mind a 6 fiút, és a ruhabolt felé vettük az irányunkat. Mindenkin volt napszemüveg,néhányunkon sapka/kalap, bár a szemfüles, mindenre elszánt rajongóink felismertek minket, persze örömmel elégítettük ki elvárásaikat (fotó, aláírás, vagy csak egy szimpla ölelés). *Ilyenkor szembesülök, hogy nem csak az én javam, hogy átjutottam a nehéz időkön, hanem inspirálok másokat is arra, hogy legyőzzék a bennük fellángoló gonoszt. Ez annyira bearanyozza a napjaimat, hogy akkor semmi más nem számít. Ha odajön egy rajong, meg sem fordul a fejembe, hogy csinálok-e vele egy képet, vagy aláírom-e a kezet/papírt, ugyanis ők annyi mindent tettek értem, kitartottak amikor még a családom/barátaim is elfordultak tőlem. *Szóval, miután vége lett a rajongói hullámnak, betértünk egy ruhás boltba, ahol alig kevesebb, mint 2 órát töltöttünk, de mindent megvettünk ami kellett, meg talán azt is ami nem kellett, de ez most teljesen mindegy, a lényeg, hogy én és Sara hiperszuper boldogok voltunk, bár szerintem a fiúk nem voltak oda, ezért a rövid" "kis" vásárlásért, nem vallották be, de mindketten tudtuk az igazat.
A bevásárlás után elmentünk vacsorázni egy kínai étterembe, ugyanis köztudott, hogy a társaságunk minden egyes tagja, él-hal a kínai ételekért.
A vacsora után már mindenki annyira fáradt volt, hogy nem bírtunk visszagyalogolni a szállodáig, szóval hívtunk két taxit, melyek visszavittek minket a szállodába.
Gyorsan lezuhanyoztam a lakosztályunkba, majd beestem az ágyba és már húztam is a lóbőrt, állítólag horkolok, bár én ezt soha nem hiszem el...
Reggel arra kelek, hogy valaki nagyon ordít a telefonba...
Remélem tetszett!
Xoxo:Sarah T.
